A nevem Amy Power, és Golden Daisy, egy gyönyörű Quarter kanca büszke tulajdonosának mondhatom magam.
Anyukám a nyáron halt meg, autóbalesetben. Így kerültem ide Californiából, a kedves kis városkába, Quarter Town-ba. Amerika egyik legeldugottabb, de egyik legerősebb iskolájába sikerült felvételiznem.
Az a morcos férfi az apukám, Andrew. A talpig fehérbe bújt srác, az egyik legjobb barátom, Ethan. Ő is velünk költözött, mert telhetetlen, és ambiciózus anyja úgy gondolta ezt az iskolát neki teremtették.
Ne higgyétek, hogy apám mindig rosszkedvű. Az ingatlanirodában elnéztek valamit, és egy sokkal nagyobb házat adtak, viszont nem kellett teljes árat fizetnünk. Én mondom, megérte!
Ethannel úgy döntöttünk bejárjuk a várost, és elvisszük Daisyt a lovardába, hogy bértartásban tudjuk tartani. Először elmentünk a parka hülyülni, és beszéltünk néhány tinivel.
Nagy nehezen kiigazodtunk a térképen, és megtaláltuk a lovasközpontot. Leápoltuk és megszeretgettük a paripám. Megnyugtattuk, hogy itt jó helye lesz. Végül elköszöntünk tőle, két nagy puszi kísértében.
Egy autó döcögött el az úton, nagy dobra verve a kezdődő nemzetközi akadályversenyt. Felkeltette a kíváncsiságom, gondoltam megnézem hogy mennek itt a dolgok. Elköszöntem a barátomtól, és elindultam az arénába.
Nagyon tetszett a verseny, izgalmas volt! Elhatároztam, hogy én is eljutok erre a szintre, s minél hamarabb akartam megvalósítani. Amint hazaértem, egy lovas könyvet kaptam elő. Nem volt sokáig nyugtom, mert apa hamar hazaért. Felálltam, hogy váltsak vele néhány szót.
- Szia Apa, milyen napod volt? - kérdeztem.
- Köszönöm Drágám, egész jó. Elmentem egy állásinterjúra, és bejelentkeztem a Városházán.
- És hogy ment?
- Elő a szurkolókezekkel, mert apád lesz az új sportkirály! - csapott diadalmasan a levegőbe. - Persze ahhoz sokat kell még dolgoznom. - mosolygott.
- Ez nagyszerű! - intéztem felé egy ölelést.
Mivel későre járt, elküldött aludni, tekintettel arra, hogy holnap iskola.
Gyorsan lezuhanyoztam, és megmostam a fogam. Kellemes érzés fogott el, teljesen új bútorokkal, és modern, mégis régies felszerelésekkel berendezett házunk. Maga a Mennyország! Egy lovas számára, hihi.
Izgalommal és vegyes gondolatokkal feküdtem ágyba. Nagyon izgultam, hogy milyenek lesznek az osztálytársaim. Már a holnapi ruhámat tervezgettem. Csinos, mégis vonzó. Elégedetten hajtottam álomra a fejem.
Ez volt az első rész. Remélem tetszett. :)
|