A lehető legborzalmasabban ébredtem... A fejemben kavargott: apa, anya, Gracie, Ethan és szeretett lovam akit már jó ideje nem láttam... Egyszóval a lehető legborzalamsabbnak ígérkező napom előtt áltam.

A hangulatomhoz megfelelően öltöztem. Sötét színek. Nem volt nagy kedvem iskolába menni... Ezt is csak én tudom mondani. Ki szeret iskolába járni?! Mindegyis.. Úgy éreztem nincs valami rendben... *szipp* Jaj de jó... Megfáztam! Márcsak ez hiányzott. Mikor kimentem a konyhába, láttam, hogy Ethan is most reggelizik.

-Ethan, Gondban vagyok... - mondtam de Ő közbevágott.

- Igen, tudom. És azt is, hogy legszívesebben eltörölnéd Gracie-t a Föld felszínéről. Tudom, hogy most azt hiszed, hogy Andrew nem szerette édesanyádat... De ne hozz döntést amíg teljesen nem vagy biztos ebbe... Azt ajánlom, hogy keress anyád halálával ...

- NEM! NEM-NEM ÉS NEM!!!!!-kiálatottam. - Anyám nem... Nem... Mindegy.. -mondtam és beleharaptam a kenyerembe.

Ethan csak nézett. Szerintem nem tudta eldönteni, hogy haragudjon vagy békítsen. 

-Bocs.. Anya nem.. nem emlékszem rá és nagyon fáj...- mondtam azzal átöleltem.

-Semmi..- mondta és magához szorított.

Megjött az iskolabusz. Csak mi ketten voltunk, a járművön. Útközben egy szó sem esett köztünk, nehogy a sofőr megtudjon valamit.

Mivel késésben voltunk, gyorsan besiettünk a suliba. A napom egyszerűen rémes volt. Házim nem volt(1), feleltettek jegyem: kettes jóindulatú tanárral (2). Ethan benevezték egy töriversenyre így neki suli után bent kellet maradnia (3). És a tesi. Blah. Kaptam egy kettest, mert a tanár szerint nagyon rosszul dobom a kislabdát. ÉS MÉG NINCS VÉGE A NAPNAK!

Iskola után lementem a lóversenypályára. Amikor egy ismeretlen szám hívott.

-Hallo, itt Amy Power.-mondtam bátortalanul.

-Áh, magát keresem kisasszony!!-felelte egy ingerült férfihang.-Tudja maga mit tart?

- Ööö... Egy lovat tartok a közeli lovardába.. De elnézést megtudhatnám ki maga? - kérdeztem de féltem, hogy a férfi csak még jobban ingerült lesz.

-Egy lovat.. igen. És, hogy én ki vagyok?! Nem más mint az az ember akinél tartják AZT lovat!-mondta már-már szinte ordítva. - És megtudhatnám ki fizeti a bértartást?

- Tudtommal az apám...

-Igen az apja! DE HOL VAN AZ APJA ÉS VELE A PÉNZZEL AMIT MÁR 3-ISMÉTLEM 3 HÓNAPJA NEM FIZETTEK KI A LÓ BÉRTARTÁSÁBÓL?! 

Elgondolkodtam... Apa kisebb házat vett. És nem nagyot de a pénz ugyan annyi volt mint a kisebb ház.. Apát sosem látom reggel mert mindig elmegy korán dolgozni.. De.. Mivan ha apa nemkapott pénzt amikor anya meghalt.. És Ethan tudott róla mert azt mondta, hogy keressek bizonyítékot és hátha megértem... Most akkor ANYAGI CSŐDBEN VAGYUNK?!

- Kérem a pénzt!- mondta a férfi és lecsapta a telefont..

Elmentem Daisy-hez. Aki megint kijött valahogy a boxból de az most nagyon nem érdekelt. Elsírtam neki minden bánatim. Ő csak türelmesen hallgatott. 

- Mi lenne ha elmennénk? - kérdeztem tőle. Válaszát nem várva ragadtam egy kötőféket és gyorsan elvezettem.

Egyszercsak egy folyó partján találtuk magunkat. Elengedtem Daisy-t. Néztem a vizet. Most mi lesz? Elengedjem lovamat? Meneküljünk el? Nem tudtam mit higgyek el. Lehet, hogy csak át akarnak verni?

Láttam, hogy Daisy vissza ment volna. De nem. Ő az én lovam és én csak jót szeretnék neki azzal, hogy itt tartom magam mellett. De Ő ezt nem érti.. Most azt hiszi bántani fogom? 

Egyszercsak... meggondolta magát és elment.. Elvágtázott. ITT HAGYOTT!! Engem.. A gazdáját... DE MIÉRT?! Könnybe lábadt a szemem. 

- Daisy- sutogtam.- DAISY GYERE VISSZA!!! -Kiáltottam utána de nem már messze volt..

Nemtudom és nem is érdekelt, hogy milyen parkba ültem le... Egyszercsak minden rámborult.. Úgy éreztem nem bírom tovább... Elaludtam